Erdélyi kősó

Amikor az erdélyi kősó a témánk, akkor nem egyszerű konyhai fűszerről, hanem a Kárpát-medence több millió éves geológiai örökségéről beszélünk.

Az erdélyi só természetes kősó (halit), amely ősi tengeri környezetben, a víz elpárolgása során keletkezett, és a miocén kori evaporitképződés eredménye. Nagyon súlyos pontatlanság, amikor az ember azt hallja, hogy Erdélyben már nincs jelentős sóbányászat, mert Parajdon probléma történt.

Az Erdélyi-medence továbbra is aktív és jelentős sóföldtani régió, hiszen a bányászati tevékenység nem egyetlen bányára korlátozódik!

Kifejezetten ismert erdélyi sóbányászati lelőhelyek

• Torda (Turda)
• Désakna (Ocna Dej)
• Marosújvár (Ocna Mureș)
• Kolozsakna (Ocna Cluj)
• Vízakna (Ocna Sibiului)

Székelyudvarhely vidékén sósforrásokkal, Homoród völgyében sósziklákkal találkozhatunk. Innen nyugat felé haladva a kőhalomi és szentágotai sós források érintésével Vízaknára érünk. Ettől északra fekszik Marosújvár, Torda, Kolozs, Szék, majd Désakna. Ezek mindegyike régi, híres sótermelőhely.

Ráadásul mind a máramarosi, mind az erdélyi sóbányászat története ősrégi időkre nyúlik vissza. A kő- és bronzkorból már különböző sóvágóeszközök maradtak ránk. Már a rómaiak idejében is élénk sóbányászat folyt, különösen Erdélyben. Ezt a felhagyott bányaüregekben talált régi római pénzek és szerszámok bizonyítják.

Árpád-házi királyainktól kezdve a sóbányászokról és sóbányákról történelmi okmányok is megemlékeznek.

IV. Béla király 1245-ben kelt adománylevelében a désaknai sóbányát László nevű hű alattvalójának adományozta. III. Endre 1291-ben Tordának adott kiváltságlevelében már a désaknai, széki és kolozsi sóbányászok kiváltságaira utalt. Róbert Károly 1310-ben elrendeli, hogy a dési sóbánya is ugyanannyi sót köteles a királyi kincstárnak beszolgáltatni, mint a désaknai bánya. A máramarosi sóbányászatról és a sóbányászok járandóságairól egy II. Ulászlótól származó 1489-ben kelt okmány másolata árulkodik.

A dési sótömb, amelyből a bányászok ma is termelik a sót, körülbelül 5 km hosszú, 3 km széles és 150 m vastag. Tehát jelentős geológiai múltja van, plusz az Erdélyi-medence egyik legnagyobb sókészletéhez tartozik. Kiemelkedően magas, 98,89 % sodium chloride (NaCl) tartalma és a környezeti hatásoktól védett elhelyezkedése garancia arra, hogy az ipari felhasználás mellett az emberi és az állatgazdálkodás termékeinek alapanyagaként is tökéletes legyen. A désaknai sót évszázadokon át a legjobb minőségű tartósítósóként tartották számon (pl. szalonna, sonka, káposzta eltevéséhez), mert a kristályai lassan és egyenletesen szívódnak fel, megelőzve a húsok romlását.

Torda a Kárpát-medence egyik legrégebbi és legjelentősebb sóbányászati központja. A tordai só kristályszerkezete rendkívül tömör és tiszta. Színe az üvegszerűen átlátszótól a hófehérig terjed. Történelmileg ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legértékesebb étkezési sója, mert alacsonyabb az iszaptartalma, mint a parajdié, így nem színezi el az ételeket és a tartósított készítményeket.

Dél-Erdélyben, Nagyszeben közelében található Vízakna, ahol a felszíni és földalatti sórétegek a talajvízzel érintkezve természetes tömény sós források formájában törnek fel. A vízaknai kősó rendkívül gazdag oldott magnézium- és kalciumsókban. A helyi lakosság a sós kutak vizét (a tömény sósavót) párologtatással vagy közvetlenül használta ételízesítésre, illetve a népi gyógyászatban a reumatikus panaszok és ízületi gyulladások kezelésére.

Szovátán a medve-tavi sókarszt környezetében a kősó a felszínen is megtalálható (sósziklák).

A természetes sós sziklákból és a tavak fenekéről származó só kristályai szerves micro-fosszíliákban és ásványi anyagokban gazdagok. Színe a kristálytiszta fehértől a vöröses-barna és sötétszürke árnyalatokig terjed. A vöröses elszíneződést a magasabb vas-oxid-tartalom, míg a szürkét a finom eloszlású agyag- és iszapszemcsék adják.

A Medve-tó, a világ legnagyobb heliotermikus tava, amely egy beszakadt sókarszt-üregben jött létre. A tó alján tömény, nagy sűrűségű sós réteg található. A felső, édesvízi réteg csapdába ejti a napsugárzást, így a mélyben lévő, kősóval telített víz felmelegszik (akár 35–50 °C-ra).

A népi tapasztalat (amelyet a modern balneológia is igazolt) szerint a szovátai sós iszap és sósavó kiemelkedően hatékony a meddőség és a kismedencei gyulladások kiegészítő kezelésében.

A székely népi gyógyászat egyébként is évszázadok óta a mindennapi élet alapköveként tekint az erdélyi kősó minden formájára. A hagyomány szerint a só nemcsak tartósít és ízesít, hanem tisztít és véd is.