A sóterápia nem újkeletű felfedezés, hanem tulajdonképpen egy régi időkre visszanyúló évszázados megfigyelés eredménye.
Valójában az első feljegyzések a XII. századból származnak. Ezek arról szólnak, hogy szerzetesek természetes sóbarlangokat használtak különböző légúti betegségek gyógyítására. A halo görögül sót jelent, innen ered a neve. Már az elején érdemes leszögezni, hogy bár a sóterápia régről eredeztethető viszonylag kevés orvosi vizsgálat és kutatás foglalkozik vele. Minden valamire való vizsgálat konklúziója, hogy sóterápia támogathatja az orvosi kezelést, de nem helyettesíti.
Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük a történelmet, a legendákat és mindazt, ami az eredetet magyarázza. Európában, főleg Kelet-Európában és különösen az olyan régiókban, mint Lengyelország és Ukrajna megfigyelték, hogy a sóbányákban dolgozók ritkán szenvedtek légúti problémáktól. A legenda szerint mindezt egy közel két évszázaddal ezelőtt élő lengyel orvos (Feliks Boczkowski) vette észre és jegyezte le tudományos formában. Így nem is meglepő, ha azt mondjuk, az első haloterápiás központok Lengyelországban alakultak ki, de a véletlen művei voltak. A wieliczkai sóbánya volt az egyetlen haloterápia-központ, ahol száraz sóaeroszol inhalációt alkalmaztak. Tulajdonképpen véletlenül, hiszen a száraz sópermet a kősó kitermelésének mellékterméke volt.
A szervezett gyógyfürdői kezelés Wieliczkán 1837 óta folyik, amikortól egy a reumás betegségek és asztma kezelésére szakosodott gyógyintézetet hoztak létre. Újból nem fog csodálkozásra okot adni, hogy az idő elteltével a módszer egyre népszerűbbé vált az egész világon. Ma már egyre több gyógyfürdő, wellness hotel veszi fel szolgáltatásai közé a haloterápiát.
A sóterápia, más néven haloterápia világszerte az egyik legkeresettebb, leggyorsabban növekvő üzletág az egészségügyi és különösen a wellness szektorban.
Egy sószoba kialakításával olyan haloterápiás kezeléseket lehet kínálni, amelyeknek egészségügyi és kozmetikai előnyei vannak. Beleértve a relaxációt, a bőrállapot javulását és a tüdőproblémák, például az asztma vagy a hörghurut alternatív kezelését.
A sóterápiának két különböző módszere van.
- Száraz sóterápia: A száraz módszer tökéletes példája a sószobáknak, amely száraz só kibocsátásával jár.
- Nedves sóterápia: Ez a folyamat vízben oldott sót igényel. Ilyen a gargarizálás vagy a sós vízben való fürdés.
Egy száraz sóterápia szobájának kialakítása lehet aktív vagy passzív rendszerű. Az aktív folyamatban van egy eszköz, amely folyamatosan finom sórészecskéket bocsát a levegőbe egy zárt helyiségben, ahol azokat be lehet lélegezni. A passzív sószoba terápiás előnye a természetes folyamat. Nincs olyan eszköz, amely őrölné és szétszórná a sórészecskéket a helyiségben. Ehelyett ez a folyamat inkább a zárt tér klímájától függ. A passzív haloterápia lényege, hogy a sóbarlangokhoz hasonló környezetet hozzon létre, így bárki, aki a szobában tartózkodik, automatikusan belélegezheti a sós levegőt.
Ha otthonunkban szeretnénk létrehozni vagy egy helyiséget sószobává alakítani, akkor annak számos előnye lehet. Mint említettük az évszázados tapasztalatok azt mutatják, hogy a sós levegő segít a bőr- és légúti problémák kezelésében. A sószoba segítségével külön teret hozhat létre a relaxáció és a pihenés érdekében. A sószobák nagyon népszerűek például a szorongásos és depressziós emberek körében. Sokan beszámoltak arról, hogy egy kezelést követően jobb a hangulatuk, egészségesebb a mentális teljesítményük és alacsonyabb a stressz-szintjük.
De ne keverje össze a sószobát az orvosi ellátással, hiszen ez nem gyógyszer!